Ego state

„...Magamat nem ismerem. De ismerek valakit, aki bennem lakik, akivel én sohase beszélgettem, aki gyakran megszólal, hetykén és hangosan, nem törődve azzal, hogy én sohasem válaszoltam neki, hogy szégyellem és zavarba vagyok miatta, mint valami neveletlen kölyök miatt társaságban az illedelmes szülő.
Most, hogy beszélek róla, csodálkozva veszem észre, hogy még nevet se adtam neki, annyira haragszom rá, annyira igyekeztem mindig, hogy elhitessem magammal, hogy ő nincs.
Pedig ő van. Minek nevezzem? Én-nek csak nem, hiszen ő nem én vagyok, ő egészen kicsike. Ő az Énke, de nem szeretném, ha velem azonosítanák.”

(Karinthy Frigyes: Én és Énke)

Az Ego state módszer elmélete Paul Federntől ered, a gyakorlatban alkalmazott technikát Helen és John Watkins dolgozta ki. Federn felismerte, hogy a személyiség nem az érzékelés, a gondolatok és az érzelmek homogén egységeként képzelhető el, hanem különböző én-állapotok alkotják.

Egy ego-állapot kialakulására akkor kerül sor, amikor egy új, ismeretlen vagy váratlan helyzettel találkozunk, amiben a megszokott reakciómódok nem működnek. Kialakulhatnak:

• a normál fejlődés folyamatában a szülői, iskolai, vagy kortárscsoport által támasztott elvárásoknak való sikeres megfelelés céljából
• számunkra fontos személyekkel való azonosulás (introjekció) következtében
• traumatikus esemény (pl. súlyos bántalmazás, baleset) hatására

Egy hét folyamán átlagosan 5–15 ego-állapotunk aktiválódik. Számos olyan ego-állapotunk is van, amelyik csak nagyon ritkán kerül irányítói helyzetbe.

Sok ego-állapotunk pozitív és hasznos. Így például vannak olyan ego-állapotaink, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy kompetensek lehessünk a munkánkban, szeressünk valakit, igazán élvezzünk valamilyen tevékenységet. Az ellentétes célokkal bíró ego-állapotok konfliktusba kerülhetnek egymással. A dohányzóknak például vannak olyan ego-állapotaik, amelyek élvezik a dohányzást, és olyanok, amelyek nem akarnak rágyújtani. A „belső vívódás” kifejezés is az eltérő szándékú én-állapotok egymással való vetélkedésére utal. Ezek a konfliktusok gyakran pszichés vagy testi tüneteket eredményeznek.

Az Ego state módszer alkalmazásával feltárható, hogy az egyes én-állapotok mikor keletkeztek, milyen életkörülmény hívta őket életre, és mi a funkciójuk. A negatív pszichés vagy testi tüneteket generáló ego-állapotok működése megváltoztatható, így a személyiség pozitív és integrált részévé válhatnak. A hajdan traumatizálódott ego-állapotok meggyógyíthatók. Az egymással kevés vagy egyáltalán semmilyen interakciót nem folytató ego-állapotok közötti kommunikáció javítható, ezzel segítve az adaptívabb beilleszkedést a személyiség egészébe.

Valósággal önmagunk felfedezésével ér fel, ahogy megismerjük ego-állapotainkat és azok érzelemvilágát. Megérthetjük, hogy egy szituációban miért viselkedünk egy adott módon, és megtapasztalhatjuk azt is, hogy mi állhat például egy hirtelen hangulatváltozásunk hátterében. Ahogy felfedezzük ego-állapotaink eredetét és szerepét, lehetőségünk nyílik saját életünk aktív alakítására.

EMMERSON, G. (2007) Ego State Therapy. Crown House Publishing Ltd.

DAUBNER B., DAUBNER E. (2015) Integratív pszichoterápia – integratív hipnoterápia. Daubner és Daubner Kkt. Bp. 249-381. old.