Imagináció (KIP)

„Szimbolikus gondolkodáshoz folyamodni annyi, mint alámerítkezni a névtelen, tudattalan világába, és a képek, szimbólumok köntösében felszínre hozni az érzéseket, vágyakat, indulatokat és elfojtott vagy még feltáratlan tudattalan tartalmakat.”

(Daubner Béla)

A katatím imaginatív pszichoterápia (KIP), vagy katathym képélmény mélylélektani, pszichodinamikai alapokon nyugvó terápiás forma. Kidolgozása Hanscarl Leuner nevéhez fűződik. Leuner kutatásának eredeti célja az álomtörténés tudományos megfigyelése volt, mely során azt a technikát alkalmazta, hogy ellazult állapotban elképzelésre javasolt bizonyos motívumokat. Leuner arra lett figyelmes, hogy a rendszeres éber álom imagináció nem várt terápiás hatással bírt a vizsgálatban résztvevőkre. Tapasztalatait 1955-ben publikálta; módszerét katathym képélménynek nevezte el. A katathym kifejezés tudattalan eredetű, emocionálisan telített szimbolikus kivetítésre utal. A képélmény a terápiás céllal előhívott és a terapeuta által kísért éber álom történés vizuális karakterét emeli ki.

Az imagináció a pszichés működés elsődleges folyamatainak szintjén végzett munkát jelenti. Az elsődleges folyamat a kora gyermekkori élményvilág és működésmód sajátja, mivel a nyelvhasználatot megelőzően képek és érzelmek dominálnak. Az elsődleges folyamat – az álomhoz hasonló módon – illogikus, irracionális, valamint megváltozott tér- és időélmény jellemzi. Az idegrendszer szintjén az imagináció a jobb agyféltekei működéshez köthető. Döntően ez az agyfélteke felelős az érzelmek, belső képek, álmok, az intuíció megjelenéséért, valamint a testi funkciókkal is közvetlen kapcsolatban áll.

A hívókép-motívumok alapján szimbolikus képek formájában jelenhetnek meg a tudattalan érzelmi tartalmak. A belső képekben kifejezésre juthatnak olyan frusztrációk, indulatok, félelmek, és differenciálatlan pszichés feszültségek is, amelyek tudattalanul a lélekben munkálnak, és gyengítő, betegítő hatásúak. Mindezek mellett a képek magukban hordozzák a gyógyító erőt, a fejlődési potenciálokat, és rámutatnak az erőforrásokra is. A képi jelleg szimbolikus karakterével egyfajta közvetítő funkciót tölt be a mély, tudattalan affektusok és a tudatos megélés között. A szimbólum egyszerre felfed, ugyanakkor el is rejt dolgokat. Ami a tudat számára még nem elfogadható, az rejtve maradhat, azonban képi síkon kifejezési lehetőséget nyer, így valódi feszültségoldást hoz magával. A terápia párbeszéd jellegének köszönhetően a megtapasztalt szimbolikus tartalmak verbalizálhatóvá, szóban is kifejezhetővé válnak. Így megtörténik az elsődleges folyamatok szintjéről a másodlagos folyamat – a beszéd – szintjére való átkapcsolás.

A képekkel, szimbólumokkal történő munka, valamint az utólagos feldolgozás (asszociációk keresése, a képek lefestése, lerajzolása) jelentős hatással bír a teljes személyiségre, az érzelmi viszonyulásokra és a viselkedésére is. A mély érzelmi átélés hatására elindulhat az átalakulás és az újrarendeződés.

A KIP szinte valamennyi pszichés zavar kezelésében eredményesen alkalmazható; illetve személyiségérlelő, fejlődést elősegítő hatással is bír.

DAUBNER B., DAUBNER E. (2015) Integratív pszichoterápia – integratív hipnoterápia. Daubner és Daubner Kkt. Bp.

LEUNER, H. (2013) A katatím imaginatív pszichoterápia alapjai. Animula Kiadó, Bp.